Kritikai Szellem

A címben megfogalmazott, kissé talán provokatív állítás meglepőnek tűnhet az önkormányzatok adósságproblémáiról szóló, világvége hangulatú hírek tükrében. A valóság azonban az, hogy az önkormányzatok CHF-alapú adósságának terhei forintban kifejezve alig változtak a hitelfelvételkorihoz képest, sőt egyes esetekben még csökkenhettek is. Ennek oka, hogy az önkormányzati CHF-hitelek (kötvények) kamatai - szemben a lakosságéval - jelentősen mérséklődtek 2008 óta, ami kompenzálta a forintgyengülés hatását. Ettől még egyes önkormányzatok lehetnek pénzügyileg bajban, de biztosan nem a frankárfolyam, hanem legfeljebb a felelőtlen hitelfelvétel miatt. 

Az önkormányzatok svájci frank adóssága körüli vitában egy igen fontos tény szinte minden eddigi hozzászóló figyelmét elkerülte: az önkormányzatoknak jelenleg forintban kifejezve nagyjából 30-40%-kal kevesebbet kell(ene) költeni CHF-alapú hiteleik és kötvényeik kamatterheire, mint 2007-ben/2008 elején, amikor ezeket a hiteleket felvették. Ha ehhez a tőketörlesztést is hozzáadjuk, akkor az önkormányzati adósok teljes fizetési kötelezettsége - a tőke+kamat - forintban kifejezve nagyjából szinten maradt 2008-hoz képest. Ez első hallásra meglepő lehet, hiszen aki ismer svájci frankban eladósodott magánszemélyeket, azt is tudja, hogy ezek az emberek a forint gyengülése miatt most 50-70%-kal fizetnek többet a törlesztőikre, mint hitelfelvételkor. Van azonban egy fontos különbség a magánszemélyek illetve önkormányzatok adóssága között: a kamatozás.

A magánszemélyek CHF-jelzáloghiteleinek kamata jellemzően egyoldalúan módosítható a bankok által: így az átlagos hitelkamatok (pontosabban THM-értékek) a válság előtti, nagyjából 6,5%-os szintről 8% fölé emelkedtek 2008 után, és erre jött még rá a forint gyengülése. Ezzel szemben az önkormányzati hitelek (pontosabban valójában itt kötvényekről van szó) kamatozása általában a svájci frank bankközi kamatlábához, a CHF-LIBOR-hoz van kötve. Az MNB egy közelmúltbeli tanulmánya szerint az önkormányzatok nagyjából CHF-LIBOR plusz 0-1,5%-on szereztek hitelt a válság előtt (az éles banki verseny miatt körülbelül ugyanolyan alacsony felárral, mint a svájci önkormányzatok). A CHF-LIBOR 2007/2008 fordulóján 2,5% felett volt, ami azt jelenti, hogy a magyar önkormányzatok által akkor kibocsátott kötvények "induló kamata" 2,5-4% között lehetett. A CHF-LIBOR azonban a válság kitörése után mostanáig több mint 250 bázisponttal csökkent, ami azt jelenti, hogy az önkormányzatok által fizetendő kamatok is ugyanilyen mértékben mérséklődtek.  

Azt, hogy ez a kamatcsökkenés kompenzálta a svájci frank erősödését, illusztráljuk a mostanában amúgy is a figyelem középpontjában lévő Hódmezővásárhely egyik kötvényének példájával. Itt az önkormányzat tulajdonában lévő vízmű - e dokumentum tanúsága szerint - 2007. októberében bocsátott ki egy 20 éves futamidejű kötvényt 21,38 millió frank - akkori, 149,7 HUF/CHF-es árfolyam mellett 3,2 milliárd forint - értékben és CHF-LIBOR+1,3%-os kamatozás mellett. Akkoriban a CHF-LIBOR 2,75%-on állt, így kibocsátáskor a kötvény kamata 4,05% volt, ami évi 870 ezer frank - 2007-es, 150 HUF/CHF-es árfolyamon évi 130 millió forintos - kamatfizetési kötelezettséget jelentett. Ehhez jött volna hozzá a tőketörlesztés évi 1,1 millió franknyi összege - ha a kibocsátó nem kért volna a valóságban 2010 végéig türelmi időszakot a tőketörlesztésre. Erre később még részletesen kitérünk, itt egyelőre azt feltételezzük, hogy a vízműnek számolnia kellett azzal, hogy a tőkét is vissza fogja fizetni, így a tőke+kamatra a kötvény induló évére elméletben 1,9 millió frank törlesztési kötelezettség terhelte volna a kibocsátót, 150-es árfolyamon 290 millió forint. A számítások követését a csatolt táblázat igyekszik megkönnyíteni.

2011-ben viszont a CHF-LIBOR átlagosan 0,11% volt, így a cég által fizetendő kamat csak 1,41%, ami változatlan tőketartozást feltételezve kb. 300 ezer frank kamatfizetési terhet jelent, közel 600 ezer frankkal kevesebbet, mint a kötvény első évében. Ehhez változatlan mértékű tőketörlesztés - továbbra is évi 1,1 millió frank - mellett összesen 1,4 millió frank elméleti fizetési teher jön ki, ami nagyjából 30%-kal alacsonyabb, mint az első időszakban. Ez a 2011-ben átlagosan 225 HUF/CHF-es árfolyamon évi 308 millió forint tehernek felel meg, ami mindössze 6%-kal magasabb, mint az első évben lett volna (de 240-250-es árfolyamszintek mellett se sokkal magasabb). A hitelterhek ilyen mértékű változását bármely mezei devizahiteles - még talán egy végtörlesztett is - megirigyelné ma Magyarországon. Ráadásul azoknál az önkormányzatoknál, akik 1,3%-os felárnál olcsóbban és inkább 155-160-es árfolyam körül bocsátottak ki CHF-kötvényeket, a törlesztési terhek a forintban kifejezve még akár csökkenhettek is a 230-240-es árfolyamszintekig.

Akkor mégis miért sürgeti több polgármester is az adósságkonszolidációt, leginkább a svájci frank erősödésére hivatkozva? Ennek két alapvető oka lehet:

- egyrészt, mint a példában bemutatott vízmű, úgy számos önkormányzat eleve 3-4 éves türelmi időszakokkal bocsátott ki kötvényeket 2007-2008 fordulóján, vagyis úgy, hogy azokra tőkét nem, de egyes esetekben kamatot sem kellett a futamidő elején törleszteni. Így például magának a hódmezővásárhelyi önkormányzatnak a kötvénykibocsátása olyan konstrukcióban valósult meg, hogy a 2006-ban kibocsátott kötvényre tavaly év végéig semmit nem kellett fizetni (ÁSZ-jelentés itt), a meg nem fizetett kamatokat pedig hozzáírták a tartozáshoz. Így természetesen a nullához képest a hiteltörlesztés megkezdése nyilván sokkot okoz a város kiadásaiban, de ez egyrészt előre látható volt, másrészt nem sok köze van a svájci frank árfolyamához. A vásárhelyi példa pedig nem egyedi: az MNB már hivatkozott tanulmánya azt is bemutatja, hogy az önkormányzati kötvények mintegy felénél a türelmi időszakok csak még ezután fognak lejárni. 

- másrészt a polgármesterek - a svájci frank körüli és főleg a lakossági devizahitelek miatti (és részben indokolt) hisztériát meglovagolva - próba-szerencse alapon igyekeznek központi forrásokat és pénzt kilobbizni a maguk számára. Ebből a szempontból különösen vicces volt például Gémesi György, gödöllői polgármester, aki tavaly augusztusban a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnökeként kétségbeesetten kiáltott kormányzati segítségért az erős svájci frankra és adósságproblémákra hivatkozva, noha a saját városáról szólva elismerte, hogy nekik megvan a pénzügyi fedezetük a frankhiteleik fizetésére. Az erről szóló cikkben pedig más önkormányzatok is bevallják, hogy nem okoz gondot számukra a frankadósság. A már hivatkozott MNB tanulmány pedig azt is megmutatja, hogy bár egyes önkormányzatok eladósodottsága valóban túlzott, a települések többségének adóssága kezelhető mértékűnek tűnik a bevételeikhez képest. Emellett a cikkből az is kiderül, hogy a rendszerbe kódolt - tehát a források és feladatok aránytalanságából fakadó - strukturális gazdálkodási problémák inkább - az idő közben az állam által ki is segített - megyei önkormányzatokra illetve a kistelepülésekre voltak jellemzőek, a városokra kevésbé;

Összességében tehát az önkormányzatok svájci frankban történt hitelfelvétele akár sikertörténet is lehetett volna - még a mostani 240-250 HUF/CHF-es árfolyamok mellett is. Ráadásul a frank alapú kötvényeknek nem csak a hitelfelvételhez képest csökkentek a törlesztési terhei, de a forint alapú konstrukciókhoz képest is messze kedvezőbbek voltak. Ha egy önkormányzat a mostani feltételek alapján nem képes fizetni ezeknek a kötvényeknek a terheit, akkor a hitelfelvételkori feltételek alapján sem tudta volna. Mivel pedig a hitelfelvételkori feltételek a maguk idején teljesen mértékben ismertek voltak, ebből az is következik, hogy csak azokban az esetekben állhatnak most elő fizetési nehézségek, amelyeknél maga a hitelfelvétel is eleve túlzott, az önkormányzat pénzügyi teherbírását meghaladó, vagyis felelőtlen volt. 

(A cikk eredeti változata egyes olvasói kommentek alapján 2012.02.15-én kisebb módosításra került).